Paks város

Adatok

Régió: Dél-Dunántúl
Megye: Tolna megye
Kistérség: Paksi kistérség
Lakosság: 21 fő
Terület: 154.08 km²
Népsűrűség: 0,14 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 75

Földrajza

Fekvése: A város az ország közepén, a Duna folyó jobb partján fekszik a Dunaföldvárnál kezdődő kanyarulat végénél, Budapesttől délre mintegy 110 kilométer távolságra a Mezőföld területén. Északról az Imsósi-erdő és a Sánchegy, keletről a Duna, délről az atomerőmű és Csámpa falu, nyugatról pedig az Ürgemező határolja. A város legmagasabb pontja 103 méter magas löszös domb a Sánchegy tetején található.

Környéke: Paks tipikus mezőváros volt az erőmű megépülése előtt. A város környékén a vadgazdaságoknak megfelelő erdők találhatók, a Duna a halgazdálkodásra teremt lehetőségeket. A város peremén álló Ürgemező egy tájvédelmi terület, védett növények és védett állatfajok (különböző madarak, kígyók és ritkán látott rágcsálók) élnek itt. A Sánchegy is tájvédelem alatt áll, mert ez Közép-Európa egyik legnagyobb löszös képződménye.

Éghajlata:A Kárpát-medence éghajlatának megfelelően a nedves kontinentális éghajlat jellemző ebben a térségben is, ami hideg telet és forró nyarat eredményez. A szélirány általában észak-nyugati irányú.

Fejlettség:Az atomerőmű és leányvállalatai ittléte rengeteget javított az egykor fele ekkora falu életén. A városi cím, amit 1979-ben kapott meg Paks, is az erőműnek köszönhető. A város ma nem csak Tolna megyében, hanem magyarországi viszonylatban is az egyik legfejlettebb település.

Története

A paleolitikum után a Kr.e. 6. évezred közepétől, az újkőkortól már állandó szállásokon élő, élelemtermelő, állattenyésztő közösség jelent meg e tájon.

A Kr.e. 5. évezredben a Lengyeli kultúra késői neolitikus - kora rézkori népességével kell számolni Paks környékén. Az ide érkező emberek fő telephelye a Sánchegy volt, itt található a legtöbb lelet.

Az 1901-ben épült Jézus Szíve templom

A Kr. e. 4-3. évezred fordulóján újabb néphullámok érték el dél és nyugat felől a Kárpát-medencet, s ez az időpont egyben a bronzkor kezdetét is jelentette. Utoljára 2005-ben került elő egy bronzkori harcisisak, amelyet ma a Paks Városi Múzeumban őriznek.

Kr. e. 800 pedig már egy újabb korszak, a vaskor kezdete.

A Kr.e. 4. században egy nyugatról, a Rajna vidékéről betelepedett kelták foglalták el a Dunántúlt.

Annak ellenére, hogy már Augustus császár uralkodása alatt a Dunántúlt a rómaiak elfoglalták, a tényleges bevonulás csak Claudius császár ideje alatt, időszámításunk után 41 és 54 között zajlott Paks környékén. A rómaiak a területet Pannonia provincia néven csatolták a Római Birodalomhoz. A provincia határát képező erődláncolatnak volt egyik tagja a dunakömlőd mellett felépített castrum (tábor), a Lussonium. A rómaiak később már a védelmi vonalként (védőfalként) funkcionáló limest is felhúzták, aminek maradványai mai is láthatók az Imsósi-erdő peremén, Madocsa felé haladva a töltésről.

A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.

A Kr. u. 433-tól 455-ig tartó hun uralmat a Dunántúlon a Langobard királyság váltotta fel. Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntettek meg, akiknek több évszázados jelenlétével lehet számolni egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, illetve az államalapítás koráig. Az Árpád-korból kevés adat áll rendelkezésünkre. A magyarok érkezéséig a különböző átvonuló törzsek folyamatos pusztítása következtében valószínűsíthetően a település elnéptelenedett. Paks neve 1333-ban jelenik meg ismét, immár írott forrásokban, s szinte ezzel egy időben (1354) említik a Rátold nembeli Olivér királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Az ő utódai már következetesen használták a Paksy családnevet.

A 16-17. század folyamán a török uralom alatt és után Pakson a helyben élő lakosság nyomai folyamatosan kimutathatók. 1705-ben Bottyán János generális kiépítette a "Bottyán vára" néven ismert dunántúli kuruc hídfőállást.

Miután a hódoltság alatt és után betelepült rác katonaelemek a 18. század elején eltávoztak, a főként alföldi eredetű magyar lakosság beköltözése, majd az 1720-as évektől a Dél-Németországból hívott telepesek megjelenése és az első Tolna megyei ortodox zsidó hitközség megszerveződése révén alakult át Paks vallási és etnikai képe. Az 1730-tól mezővárosi jogú településen a mezőgazdaság elsődlegessége mellett a céhes ipar térnyerésének is tanúi lehetünk.

A kereskedelem fellendülését nagymértékben segítette a Duna vízi útja.

A 19. század lassú polgárosodásában Paks közbirtokos famíliái is szerepet játszottak. A 19. század második felétől elindult, majd a dualizmus időszakában felgyorsult a gazdasági és kulturális fejlődés. 1870-ben Dunaföldvárról ide került a járás székhelye. 1871-ben az ország közigazgatási átszervezése során megszűntek a mezővárosok, így Paks is nagyközséggé alakult.

1887. július 18-án 224, a kalocsai Jézus Szíve búcsúra igyekvő zarándok, zömmel asszony és gyermek vesztette életét a paksi kompkatasztrófában. [1]

A két világháború közötti időszak a világgazdasági válság ellenére a gazdasági fejlődés jeleit mutatta.

A II. világháború utáni korszakban is az állandó előre lépés iránti igényt láthatjuk.

Az 1979-ben történt várossá válás döntő tényezője az Atomerőmű felépítése volt.

A város etnikai képe már teljesen mást mutat. Az egykoron nagy számú német lakosság mára abszolút kisebbséget alkot. 2001-ben 330-an vallották magukat németnek, ez a város lakóinak 1,6%-a.

Nevezetességei

Paks légifotója

Pleisztocén löszfal
Református templom (1796)
Daróczy kúria (ma iskola)
Kornis kúria (ma iskola)
Szeniczei kúria (XIX. század eleje - Deák Ferenc húgának lakóhelye)
Evangélikus templom (1884)
Jézus Szíve templom (1901)
Szentlélek templom (1990) – Tervezője: Makovecz Imre
Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Látogató Központ (1995)
Dunaparti Sétány
Régies hangulatú óváros
Városi Múzeum
Erzsébet Szálló
Vasúti Múzeum
Városi Könyvtár (egykori zsinagóga)

Az ún. bazársor Látkép a Gárdonyi kilátóból

Híres emberek

Jámbor Pál (1821-1897) – katolikus pap, író.
Pákolitz István (1919-1996) – költő, műfordító.
Kovács Antal (1972 -) – olimpiai- és világbajnok cselgáncsozó.
Gratzag Gyula (1899-1946) az első paksi kávékimérő üzemeltetője.
Kozmann György (1978-) – világ- és európabajnok kenus.
Braun Ákos (1978-) - világbajnok judos.

Testvér- és partnervárosok

Galánta, Szlovákia
Gubin, Lengyelország
Lauda, Németország
Reichertshofen, Németország
Kézdivásárhely, Románia
Ingolstadt, Németország
Visk, Ukrajna

Következő községek

További községek